Referenciák
"A FotóZOOM stúdiót mindenkinek nagy szeretettel ajánlom!
Évi nemcsak szuper képeket készít, de rendkívül családias légkört teremt és a fotózások tényleg rólad/rólatok szólnak.
Mindenre nyitott, együttműködő, elképesztő egyéniség és ember a legnemesebb értelemben....
Ha igazán jó stúdiós képeket szeretnétek válasszátok Őt!"
K. Éva
"Évinél a fotózás igazi élmény volt számunkra.
A gyerekek minden percét élvezték, és mi is remekül éreztük magunkat. A hangulat végig felszabadult és barátságos volt, így észrevétlenül repült el az idő.
A végeredmény pedig gyönyörű lett, nagyon elégedettek vagyunk. Öröm lesz 20-30 év múlva is nézegetni őket. :))"
K.-V. Daniella
"A kisfiam osztálytársának az Anyukája Évi.
Egyenlőre még csak a kisfiamat és az osztályát fotózta, de az én Kincsem annyira boldogan beszélt a fényképezés minden percéről
(milyen háttér, mi volt a kezükben pl: óriás ceruza, nagyító stb), nagyon jól érezte magát.
Tökéletes, boldog képek születtek. Valószínű, hogy a születésnapomra egy nőcis fotózást fogok kérni a férjemtől, amit Évire bízok majd.
Köszönjük!"
L. Renáta
Már gyerekként imádtam fényképezni — még akkor is, amikor a gépek hangosan kattogtak, a tekercs pedig 24 képnél elfogyott és minden egyes kattintás jól megfontolt döntés volt. (Főként, ahogy apukám élénken érdeklődött minden egyes beállítás előtt, hogy elengedhetetlen pillanat e megörökíteni az alvó cicát a 4. szögből is? :D )
Bizony, az volt!
A technika mára rengeteget fejlődött, de a lelkesedésem azóta is ugyanaz — sőt, talán még nagyobb lett.
A fotózás végigkísérte az életem: az első okostelefonos próbálkozásoktól a kezdetleges gépeken át egészen addig, míg megszületett a három gyerkőcöm, akik mellett végképp megtanultam, hogy az idő szalad, de a csodás fotók képesek egy pillanatra megállítani.
Ők lettek az első modelljeim – bár a kicsik erről sokszor nem is tudtak.
A gyerekeim azóta is minden évben örömmel lapozgatják az elkészült családi fotókönyveinket.
Egy-egy kép mesét indít el bennük olyan pillanatokról, amikre enélkül már nem is emlékeznének.
A képek mesélnek helyettünk – most és évekkel később is!
De, hogyan is lettem fotós?
Az igazi fordulópont egy karácsonyi fényképezés volt, ahol vendégként vettem részt...
A gyerekeimet senki sem szólította a nevükön, a beállításokat ránk bízták, a képek pedig akár itthon telefonnal is készülhettek volna.
Én akkor döntöttem el:
Ezt megpróbálom szervezettebben, szívből, szeretettel csinálni.
Így indult el az utam, ami ma már a hivatásommá vált.
Azóta rengeteg családot, babát és mosolyt kaptam lencsevégre — de a visszajelzések szerint nemcsak fotósként, hanem bábozó, éneklő játszótársként is megállom a helyem. 😊
Talán meglepő, de a legszebb visszajelzés számomra nem az, ha valaki azt írja: "gyönyörű lett a kép" — hanem amikor egy kis ötéves modell a fotózás végén átölel, és azt mondja:
"Én is olyan fotós szeretnék lenni, mint Te."